Lehettem volna valaki más,
de más, az valaki más lett,
mert a szerencsét keserű cseppekben
diktálta belém akkor az élet.
Mert egy furcsa tanár nem engedte meg,
hogy igazi művész legyek.
Bár a keserű lassan édes lett,
most valamit mégis kérdezek:

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?

A kalapács lassan a két kezemből
az olajos földre hullt,
mikor először hallottam igazán szólni
az ezüstös hat húrt.
És ma semmi más nem érdekel,
csak a zene, a zene, a zene,
és most azt játszom, amit én akarok,
de kalapálni már rég nem tudok.

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Én éltem úgy ahogy Te is éltél,
mikor gyerekek voltunk még,
s aztán oldalba vágtak:
"Ideje már, hogy komolyabb ember légy!"
Hát megráztam magam és játszani kezdtem,
hogy ne legyen velem gond.
De azóta is csak gondolkodom,
csak azon, csak azon, csak azon, csak
azon:

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé,mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?

Hé, mondd, mi lesz velem?
Hé...

szövegíró : Presser-Dusán