Néha kell, arra lépni, hol más nem jár,
de a szívem elől úgysem futhatnék már.
Néha jó, meg se látni, hogy másnak fáj,
csak várni könnyen, míg a bánat elszáll.

Néha vársz egy szót s én hallgatok,
néha mást ígérek s mást adok.
S néha könnyen mondom, hogy többé nem látsz.

És mégis pont úgy nézel rám,
és mégis pont úgy érsz hozzám,
mint régen, s bármit tennék, érzem mindig mellettem állsz.
És mégis pont úgy vágysz még rám,
és mégis pont úgy bújsz hozzám.
Már értem, nem vársz tőlem tényleg mást,
csak számíthass rám, igazán.

Néha kell, arra vágyni, mi rég a miénk,
hogy sose múljon el, amit most élünk át.
És néha jó egy láthatatlan, apró jel,
amitől elhiszed, hogy jó úton jársz.

Néha vársz egy szót s én hallgatok,
néha mást ígérek s mást adok.
S néha könnyen mondom, hogy többé nem látsz.

És mégis pont úgy nézel rám,
és mégis pont úgy bújsz hozzám,
mint régen, s bármit tennék, érzem mindig mellettem állsz.
És mégis pont úgy vágysz még rám,
és mégis pont úgy érsz hozzám.
Már értem, nem vársz tőlem tényleg mást,
csak számíthass rám, igazán.

Én mondanám, hogy jó veled,
egy perc is túl sok nélküled.
Szívem mélyén érzem, hozzád küldött az ég,
hogy te vagy, aki bárki másnál jobban ért,
kit el nem hagynék senkiért,
de kérlek, értsd meg, félek a szó mit sem ér.

És mégis pont úgy nézel rám,
és mégis pont úgy érsz hozzám,
mint régen s bármit tennék, érzem mindig mellettem állsz.
És mégis pont úgy vágysz még rám,
és mégis épp úgy bújsz hozzám.
Már értem, nem vársz tőlem tényleg mást,
csak számíthass rám, igazán.

Érzem, bármit tennék már,
mindig mellettem állsz.
Tudnám, nem vársz tőlem mást,
csak számíthass rám, igazán.