Így a földön nélküled itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága, nincs jogom, hogy én legyek!
Hogy mi lesz velem, s vele, nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála, fény és füst a semmiben!
Tarts hát, Rómeó úgy, ahogy én téged!

Hagytátok, hogy így legyen! Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba, kínba, várnak rám a semmiben!
Várj rám, Rómeó, egy perc, és követlek csendben!

Szerelmem, szerelmem! E szó elmúlt e percben!
De nem fél a szívem, ha édes ajkad nem felel, nincs új nap, ami érdekel!
Szerelmem, szerelmem! Csak várj, követlek csendben!
A múltam csak álom, ha csókod érzem ajkamon, a földi létet elhagyom!