Ne nézz rám, ha fárad a mosolyom, ez nem én vagyok.
Társaim, ahogy múlnak az évszakok, már mind elhagyott.
Ha látod azt, hogy a tűz, ami lobogott, már alábbhagyott,
Én segíthetek, ha elfogadod, és te is segíts, ha kérem.

Semmi sem izgat, rég megszoktuk,
Üres szavak és csak hazugság.
Már az is egy gond, hogy igazat mondj,
A félelem így most lassan zászlót bont.
S mikor a gyermekünk a világra jön,
Hiába kezdi tiszta szívvel, erős hittel

Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Várlak téged...

Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Fájdalmak és örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít!

Ne félj, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Várlak Téged!
Várlak Téged!

S mikor a gyermekünk a világra jön,
Hiába kezdi tiszta szívvel, erős hittel

Mert hallom...
Millió hang szól...
Mert hallom...
Millió hang szól...

És mondja mit kéne tenned,
De vigyázz ne add el igy a lelked!

Kérlek, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!

Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én Várlak téged!
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én Várlak téged!
Várlak Téged!