A lámpagyújtogató dala
2005.06.11. 09:43
A lámpagyújtogató dala
Az utolsó vágy Az ablak alatt áll Túlélte az éjszakát, Az utolsó vágy Egy cigarettára gyújt És egy pocsolyában Megnézi magát.
Az ágyból Idegen szerelmek illata száll az ágyból, Az ágyból Idegen szerelmek illata száll az ágyból.
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg Az egész város régóta beteg És veled is, édes, valahogy másképp van, Mint ahogy normálisan lehet Budapest fényeit már nem én gyújtom meg Az egész város régóta beteg Az egész országban valami másképp van, Mint ahogy normálisan lehet.
Enyém volt régen Az egész város, A fénynek tudója voltam Halállal határos Szűk utcák hívtak engem, Ha hívtak, hát mentem, Vége már.
Zuhan a város, Zuhan az élet, Velük zuhanok Magam is, félek, Furcsán-hidegen Égnek a fények, Áll a bál.
Az utolsó vágy Az ablak alatt áll Túlélte az éjszakát, Az utolsó vágy Egy cigarettára gyújt És egy pocsolyában Megnézi magát.
|