Ember, világ, két kezedtől sír,
Egyikkel a kertet ásod, másikkal a sírt,
A másik, tudod bőven várhat Rád,
Építsd a kertet hát tovább!
S közben a mindent jól vigyázz!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül!
Őrizd meg a csendet, el se menekül!
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...
Vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre az élet, arra menekül,
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...

Ember, a világból csak a sajátod érdekel
A szükség határát ritkán hagytad el,
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak Rád!
És értük a Mindent jól vigyázd!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül!
Őrizd meg a csendet, el se menekül!
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...
Vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre az élet, arra menekül,
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...