Mit ér a hit? Hogy higgyek én, ha nem segít?
Miért hagytál, Uram, minket el? E kín mondd, miért kell?
Hisz ismersz nagyon rég, a lelkem a tiéd!
Teérted megtagadtam én a test gyönyörét!
De békénk odalett, itt már bealkonyul!
Mert a szeretet helyett a pusztulás az úr!
Én úgy irigylem mind, kinek hite erõs vár!
De gyarló lény vagyok, kit elborít az ár!
S hitért kiált!

Mit ér a hit, ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember, e kín mondd, miért kell?
Hisz hirdettem a jót a híveid elõtt!
Mind titkairól gyónt, s az én terhem csak nõtt!
De egyre nehezebb és fájdalmasabb lett!
De nem bírom tovább, egy bûnös így kiált:
Ez mind az én hibám, hisz tõlem lett e frigy!
De egyedül hagytál, mondd, miért akartad így?
Az önvád szorít!

Hisz nem is olyan rég nem káromoltalak!
És kéznél voltak mindig az ájtatos szavak!
Az élet nem nehéz, a szeretet elég!
De az evangélium most bennem porig ég!
Ó Isten messze fenn, ki mit se tud, se lát!
Tekints végre rám, és egy õrültet találsz!
És mindent megbánsz!

E kín mondd, miért kell?

Mit ér hát a hit, ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember, e kín mondd, miért kell?
Mit ér a hit? Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha Isten mindig eltaszít, a hit semmit sem ér így!