Két utazó
2005.06.04. 11:13
Két utazó
Fagyos az éj, süvít a szél fut a vízen egy fénylő hajó örök a tél, hol partot ér zúg egy távoli bús harangszó
két szótlan árny, ki partra száll, jött, hogy folytassa ősi harcát. Mögöttük holt évmilliók, őrzik küzdelmük régi titkát. Az egyik bajt hoz és pusztít a másik új reményt ad, meggyógyít. Hol ember él, mindig s mindenütt így van ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek majd úgy ölelj, hogy érezd, az álmod itt bent új virágot hajt,
nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek én légy velem és érezd, egy pillanat most több az életnél.
Két utazó, rossz és a jó jár a végtelen évek útján rég tudják ők, egyik sem győz ám e harc örök végzetük már.
Az egyik háborúkat szít, a másik elfeledtet minden kínt míg ember él, mindig s mindenütt így lesz ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek
|